2014. december 11., csütörtök

A Hívatlanul Hálózat és a Hákózat a Tanszabadságért közleménye




 


A HÍVATLANUL HÁLÓZAT KÖZLEMÉNYE

A hálózathoz tartozó pedagógusok, szülők, támogatók – mint a társadalmat alkotó egyének – emberek: azaz sokfélék, esendők. Ezért, ha valamiről a nyilvánosság előtt véleményt akarnak formálni, szakértőket keresnek hozzá, és munkacsoportot hoznak létre.
Ezzel szemben Kocsis Máté, aki nem jó szándékú civil, hanem hivatalnok, a köz szolgája, megengedi magának, hogy javaslatot tegyen olyasvalamivel kapcsolatban, amihez nem ért. Sem JOGI végzettsége, sem a betöltött posztja nem jogosítja fel arra, hogy egy „gyermekjogi szempontból abszurd, a mindennapi élet szempontjából kivitelezhetetlen, a családok oldaláról végtelenül kockázatos és katasztrofális téveszmét” (Gyurkó Szilvia) törvényerőre akarjon emelni.
Micsoda ország az, amit hozzá nem értő emberek ilyen módon irányíthatnak?!
Milyen gyereknevelési stratégia az, amelybe – megelőzés helyett - kódoljuk a gyanakvást, a bizalmatlanságot, önbeteljesítő jóslatként a rosszat?
A Hívatlanul Hálózat mindenben egyetért Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő véleményével: „Azt akarjuk-e üzenni a gyerekeknek, hogy majd jól lebuktatunk titeket? (És nem azt, hogy segítünk, ha gondod van, vagy támogatunk, melletted állunk, ha szükséged van ránk.)”
Továbbá: „A gyermekjogi egyezmény kábítószerekkel kapcsolatos cikkelye azt emeli ki, hogy gyerekeket nem lehet drog előállításához, terjesztéséhez, kereskedelméhez felhasználni, és aki ezt teszi, azt jól meg kell büntetni. A fogyasztóvá vált gyerekek kapcsán nem beszél büntetésről. Sőt, kiemeli az oktatás, segítés, támogató rendszerek fontosságát.”  
Ideje volna tudatosítani mindenkiben, hogy Magyarországon érvényben van a gyermek jogairól szóló, 1991. évi LXIV. törvény, melynek passzusait a végrehajtó hatalom szegheti meg legkevésbé!
Sem szülőként, sem tanárként nem nyomozni akarunk a gyerekeink után. Hanem mellettük állni, ha kellünk, beszélni velük, meghallgatni őket, segíteni, kísérni, bontakozni, gyógyulni hagyni – ha arra van szükség.
Kikérjük magunknak – a gyerekeink, a tanítványaink és a magunk nevében – a felelőtlenséget, a hozzá nem értést, a fölösleges szócséplést, az indulatok gerjesztését, mert ezek éppen a valódi megoldások lehetőségét veszik el.
Budapest, 2014. december 9.
                                                                       Hívatlanul Hálózat
                                                                       Hálózat a Tanszabadságért