Felhívás tiltakozásra a gyógypedagógiai asszisztensek ügyében
Értelmiségi az, aki „minden felismert közérdek ügyében kezdeményezőleg lép fel, minden közérdekű szövetkezésben vagy mozgalomban tehetsége szerint munkájával és adományával részt vesz, és igyekszik azt győzelemre segíteni, tisztában lévén azzal, hogy a közügyek elhanyagoltsága, vagy méltatlan emberek kezébe való kerülése egyedül a tisztességes emberek kezdeményezésének hiánya és közéleti bátortalansága miatt történhetik.”
A fentiek, azaz Bibó István gondolatai alapján úgy tűnik, hogy mi pedagógusok zömmel legfeljebb urak szeretnénk lenni, esetleg a középosztályra kacsintgatunk – reménytelenül persze – a béreink fényében. Azoknak a béreknek a fényében, amelyek csak a megosztottságunk növeléséhez alkalmasak, urak legfeljebb egy-két napig lehetnénk belőle, az alsó középosztály peremébe kapaszkodásunk reménytelensége is csak akkor tűnik fel, amikor a hónap utolsó napjain menetrendszerűen felvetődik a kérdés, mikor is utalják a következő fizetést.
Az egyetlen reményünk az értelmiségévé válás lenne. Lehetne. Mi ugyanis nem bátortalanok vagyunk a közéletben, hanem gyávák. Gyávák, hogy kiálljunk azokért
- akiknek a következő fizetés sem hoz könnyebbséget, függetlenül attól, hogy 2-án vagy 5-én utalják.
- akik nélkül a differenciálás éppen az érzékszervi és testi sérült gyerekek intézményeiben szólam lenne csupán;
- akik folyamatosan, napi nyolc órában vannak jelen azok között a gyerekek között, akik között mi 4-5-öt;
- akik szükség esetén gyerekek orrát és fenekét törlik, intimbetétjeit cserélik, fénymásolnak, segítenek előkészíteni és elrakni a tanítás eszközeit;
- akik a mi útmutatásunk alapján ugyan, de gyakran éppen a csoportba nem vagy csak rövidebb időre illeszthető gyerekekkel foglalkoznak egyénileg.
Hívatlanul Hálózat
Hálózat a Tanszabadságért
Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
Hálózat a Tanszabadságért
Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
Barabás Rita
Fóti Péter
A csatlakozni kívánók ide írhatnak: hivatlanul@hivatlanul.com
