Botlatókövek

a HAT továbbította:

Kedves Barátunk!

Gunter Demnig német képzőművész holokauszt áldozatokra emlékező Stolpersteine projektjét 2007-ben a 2B Alapítvány vezette be Magyarországon. Akkor 14 városban 54 áldozat emlékére helyezett el botlatókövet a művész. A program  Berger Ágnessel együttműködve és a Bipolar/Kulturstiftung des Bundes támogatásával valósult meg. 

A projekt azóta is folytatódik, a különleges emlékmű hálózat a civil társadalom és Gunter Demnig aktivitásának köszönhetően tovább épül immár hazánkban is. 

A Stolpersteine-hoz kapcsolódó két új programot szeretnék a figyelmébe ajánlani, az egyiket a budapesti Goethe Intézet a másikat a Fészek Klub szervezi. Bővebb információt a csatolt file-okban talál.

Tisztelettel, Böröcz László 

 Egy kő. Egy név. Egy ember

a nemzetiszocializmus áldozatainak nyomában

2014. június 21., 16:00-21:00

Goethe-Institut, 1092 Budapest, Ráday u. 58.

PROGRAM

16:00-21:00, folyamatosan:

- „Négy sors.” Négy németországi botlatókő története – a Südwestfunk Rádió négy adása német és magyar nyelven

- Három rövidfilm Gunter Demnig szobrászművészről és a botlatókövek elhelyezéséről

- A négy Ráday utcai botlatókő – fényképek és életrajzok

- „Megérteni a múltat” – tablók a nemzetiszocializmus áldozatairól

17:00-18:00: A Ráday utcai botlatókövek megtisztítása

17:00 – Ráday utca 25.: a Vidor Oszkár emlékére állított botlatókövet Szabon Gábor plébános tisztítja meg

17:15 – Ráday utca 54.: a Szinai Sándor emlékére állított botlatókövet Jutta Gehrig, a budapesti Goethe Intézet igazgatója tisztítja meg

17:30 – Ráday utca 31/b: a Pollák Imre emlékére állított botlatókövet Böröcz László, a 2B Galéria vezetője tisztítja meg

17:45 – Ráday utca 5.: a Rónai Béla emlékére állított botlatókövet fiatalok egy csoportja tisztítja meg

A Ráday utcában található négy botlatókő története:

Ráday utca 5.: Rónai Béla – „Tisztviselőként dolgozott, de a zsidótörvények korlátozásai miatt elbocsátották állásából.”

Rónai Béla 1896-ban született Pozsonyrécsén. 1932-től Budapesten, a Ráday utca 5-ben lakott. Tisztviselőként dolgozott, de a zsidótörvények korlátozásai miatt elbocsátották állásából. A nyilas hatalomátvétel után munkaszolgálatosként Sopronbánfalvára került. A rossz ellátás, az egyre terjedő tífusz, valamint a keretlegények kegyetlenkedései több ezer ember halálát okozták. Rónai Béla 1945. január 19-én máig tisztázatlan körülmények között halt meg a sopronbánfalvi munkatáborban.

Ráday utca 25.: Vidor Oszkár – „A tábor felszámolása idején, a betegszállásokon lévő zsidókat az osztrák SA őrség kivégezte.”

Vidor (Weisz) Oszkár 1899-ben született Budapesten. Cipészkellék és textilárú kereskedelemmel foglalkozott. Feleségével 1937-ben költöztek a Ráday utca 25. számú házba. Munkaszolgálatosként a Pozsony melletti Engerauba (Pozsonyligetfalu) hurcolták, ahol a Birodalmi Védőállás Niederdonau vonalának erődítésén dolgoztatták. A sáncmunkások főként árkokat ástak, fa- és kőkitermelést végeztek. A tábor felszámolása idején a betegszállásokon lévő zsidókat az osztrák SA őrség kivégezte. Vidor Oszkárt 102 társával együtt 1945. március 28. vagy 29-én agyonlőtték.

Ráday utca 31/b: Pollák Imre – „A második világháború idején többször teljesített munkaszolgálatot.”

Pollák Imre 1908-ben született. A harmincas évek közepétől fűszerkereskedelemmel foglalkozott. Budapesten élt. Testvérével, Lenkével 1940-

ben költöztek a Ráday utca 31/b számú házba. A második világháború idején többször teljesített munkaszolgálatot. 1945-ben halt meg Sopronban.

Ráday utca 54.: Szinai Sándor – „Munkaszolgálatosként került a sopronbánfalvi munkatáborba, ahol 1945. március 5-én halt meg.”

Szinai Sándor Budapesten született 1917-ben. Annyit tudunk róla, hogy munkásként dolgozott, és 1924-től a Ráday utca 54-ben albérlőként lakott. Rónai Bélához hasonlóan munkaszolgálatosként került a sopronbánfalvi munkatáborba, ahol 1945. március 5-én halt meg.